Most végül 9-en mentünk fel, a szomszéd faluig (Nyárádselye) felmentünk autóval es onnan kezdődött a "kaland". Nagyon meleg volt, de azért mentünk, mentünk, míg elértük célunkat. A tetőre visszaépítik a kápolnát és a kilátót, ami az évek folyásával tönkrement. Onnan Veszélymezelyére mentünk, ahol az első világháborús emlékművet néztük meg, majd továbbmentünk a halastó és az üdülő házak felé. Innen már csak találomra tudtuk az utat de még járt arra az erdőre egy pár ember és kértünk tőlük egy kis útbaigazítást:) Aztán megnéztük a tavat , ami elég koszosnak bizonyult de még így is volt két bátor jelentkező aki fürdött egyet. Ismét találomra elindultunk, hogy megkeressük a házakat, ahol régen olyan sok jó hetet töltöttünk el a családdal. Meg is találtuk, ezzel bebizonyítva, hogy nem is olyan rossz a tájékozódási készségünk (igaz Meli?:)).Csak sajnos a kutyák miatt nem mehettünk egészen közel. Rossz látni, hogy ami régen olyan szép volt és annyi örömet nyújtott mára már nagyon tönkrement és el van hanyagolva. Innen megkezdtük a hazafelé gyaloglást, útközbe megálltunk egyet labdázni, naplementét nézni (nagyon szép volt) és közbe megnéztünk még egy háborús emlékművet. Végül hazaértünk, aminek már nagyon örültünk. Bár nehezen indult nagyon szép kirándulás lett, sok szépet láthattunk Isten teremtett világának szépségéből. Hála legyen Neki érte!
És akkor egy pár kép is beszéljen:)
A 9. Akvila, aki fényképez:)
Első világháborús emlékmű Veszélymezején
A bekecsi halastó
Naplemente Nyárádselye határán
Hazfelé ballagva:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése