Kreatív

Avagy mit kezdjünk a már hasznavehetetlen, szúettes boroshordókkal? Hát (sajnos) nekünk is akadt a családban egynéhány boroshordó, mivel szüleim megtérésük előtt igenis készítettek bort de hála Istennek ma már nincs szükség a hordókra, bor helyett must céljából gondozzuk a szőlőt ( kb.13éve már!). Ami hordó még megmarad ha jól emlékszem édesapam eladta...de(ismét sajnos), mivel csak a szüleim és a mi kis csaladunk hívő, megtért és Isten gyermeke a rokonságból, ezért akadt még nagymamámnál is. Egy jóóó darabig csak rakosgattuk, mivel nem nagyon látszottak használhatónak, gondoltam, hogy egy kicsit felújítva, talán jól mutatna a tetején (a  bütüjére állítva) egy kerek, barna üveglap és máris alkalmas lenne egy kávézó asztalnak. Ám a nagyon nagy meglepetés akkor ért, amikor egyszer egy olyan hazamenős hétvége alkalmával belépek a régen enm látott kedves kis ház küszöbén és észrevesszük nővéremmel, Ibolyával, hogy a fagy miatt már a virágok be lettek költöztetve a lakásba. Ám az addig egy zöld műanyag kis hordószerü edényben levő japán rózsa egy szépen lefestett, boroshórdóban DÍSZELEG!! Rácsodálkozásunkra Édesanyám elmesélte, hogy Édesapám már rég trvezi, hogy a hasznavehetetlen boroshórdókat virágcseréppé formálja, ám csak most jutott odáig, hogy ezt a (szerintem) nagyszerű tervét kivitelezze. Végül kiderült, hogy a másik szobába is díszeleg egy újdonsült virágcserép, melybe ezúttal a nagymamámtól örökölt oleander kapott helyet, melynek eddig egy, mára már zozzant vider adott otthont. Fénykék sajnos csak az utóbbiról készült, ám a másik pont ilyen csak nagyobb a hordó. Ha jól tudom úgy készült, hogy kivette Édesapám a hordó egyik bütüjét, Édesanyám egy barna szinü fapáccal lefestette, végül friss föld került bele és persze a virágok. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, ha van otthon "haszavehetetlen" (borkészítés hiánya miatt, ez a jobbik eset), vagy szúettes boroshodró az nyugodtan egy ki munkával új értelmet adhat neki.

Ez a kisebbik, az oleanderes, csak a közeli fényképezés miatt tűnil olyan nagynak.

Ám a sornak még nincs egészen vége! Igaz már majdnem vége van az ősznek de azért még egyetemről jövet, egyetemre menet, amikor úgyvan kedvünk szedegetünk egy kevés szépen sárgult falevelet, megaztán olyan szép nagy, magas gesztenyefák vannak az egyetem udvarán, amin persze gesztenye is van, így még az is kerül a táskába na meg persze, ami még tipikus őszi gyümölcs a dió. Már, amikor beköltözttünk évkezdéskor a bentlakásba elhatároztam, hogy kiszek egy őszi képet az ajtónkra, igeverssel és a legjobbnak ezen a téren egy régebbi naptár bizonyult. Miután megszabadultam a hónapoktól, ki is ragasztottam Blue tech sgítségével. Ma került mellé egy falevél is, később félbe vágott dió haja, és egy pár gesztenye. Így a 27-es szoba ajtaja a legszebb a bentlakásban!( mivel más ajtón nincs semmi). És remélem,a lányok a konyhába menet ( a szobánk közel van a konyhához) a díszek megbámulása mellett még az igeverset is elolvassák, ez is lehet hitünk megvallásának egy kis fénysugara. 

A megígért képek...

Sajnos nem volt még rá időm, hogy feltöltsem a képeket, mert csak hét végén vagyok otthon az egyetem miatt de addig is, aki teheti megnézheti itt.

Visszapillantó

Ma már csak szép emlék a múlt hét, ami- szokás szerint -nagyon gyorsan tovaszállt. Lehetőségünk volt, hogy nővéremmel kiránduljunk még egy keveset egyetem kezdés előtt. Buszoztunk egy jót Magyarországig, az utat érdekes módon élveztük oda-vissza:) Egy kedves házaspár hívott meg, hogy töltsünk együtt egy hetet. Nem volt egy perc sem unalomra, vagy arra, hogy ne tudjuk mit csináljunk :D Első nap balatoni csónakázás, ahol kamatoztathattuk evezési tudásunkat:) Utána útra keltünk és izgalommal haladtunk Ausztria felé, aztán Bécsen át Hallsattba. Ez ez egy nagyon gyönyörű város, hegyre építkeztek, mivel magasan a hegyen egy sóbánya áll. A csodás látványt csak tetézi, hogy a városból a kilátás egy tóra nyílik, amit nagyon magas hegyek vesznek körül. Innen az utunk tovább a Fekete Erdőbe vezetett, Lenzkirch-be vezetett, itt voltunk egy pár napot de közbe még megnéztük a Rajna vízesést Schaffhausen-ben (Svájc). Érdekes volt látni az addig csendesen folyó víztömeg erejét, hangját, persze a habok is magukért beszéltek! Voltunk Strasbourg-ban (Francia ország),  Freibourgban (Német ország), mindkettő nagyon gyönyörű és rendezett város, nagyon sok a bicikli, ugyanakkor az autó is. Hajókáztunk a Titisee-n, és voltunk kötélpályán (mint a Balu park a Hargitán) ezt nagyon élveztük, (velünk jött a házaspár lánya is, Ági, aki két éve Németországban él) bíztattuk, noszogattuk egymást, sokat nevettünk és mivel a környezetünk nagyon csendesnek bizonyult arra a következtetésre jutottunk, hogy talán a németek nem olyan zajosak mint mi :)) Részt vehettünk egy falurendezvényen, hálaadáson, aminek a témája a törö(k)búza ( kukorica) volt. Nagyon furcsa volt verbunk helyett körbeugrálósat látni, hegedű helyett harmónikát hallgatni, meg, ami nekünk külön szenzáció volt az a kolomppal való zenélés. Volt fúvós zenekar is ami szintén szokatlan dallamokat játszott de ez tette érdekessé és színessé a mi számunkra. Utaztunk egy pár kilométert  nosztalgia gőzössel de  nekünk csak a gőzös volt nosztalgikus, mert a vagonok egy cseppet sem rosszabbak vagy tűnnek régebbinek, mint a CFR személyvagonjai de hát az Németország, ez Románia:) Hálásak vagyunk Istennek ezért a páratlan kirándulásért és ami még csodás volt számomra, hogy Isten gondoskodik a lehetőségről is, hogy beszélhessünk másoknak Jézus kereszthaláláról és a megtérés szükségességéről. Erre lehetőségem hazafelé adódott a buszon, mivel volt hely nem egymás mellett ültünk testvéremmel, hanem mindenki két széket kapott. Arrafelé ő keresett más ülőhelyet, így visszafelé rám került a sor. A szomszédban ülő személlyel eleinte egy szót sem váltottunk aztán amikor eldöntöttem, hogy megpróbálok aludni beszélgetést kezdeményezett. Mint később az kiderült nagyon foglalkoztatják az Istennel kapcsolatos dolgok. Igy lett alkalmam a bizonyságtevésre, ami nagyon jól esett. Imádkozom érte, hogy Isten munkálkodjon továbbra is az ő életében. Hálás vagyok ezért a kirándulásért. Pénteken hazaérve pihenőnap volt viszont szombaton traktorral kimentünk a Bekecsre, mivel Lófőnapok voltak. Az iskolásokkal utaztunk, elkísértük a hugomat. Johannát, aki szavalt, furulyázott és énekelt a többiekkel. Gulyással kínálták meg az éhes társaságot, majd történelmi és gyógynövény gyűjtő versenyt szerveztek az iskolások számára. Felvonultak a huszárok is, és ami nagyon jól eset, hogy én amikor utoljára a Bekecsen voltam ilyen jellegű rendezvény alkalmával, nyolcadikos voltam (6 éve) szintén ott voltak a huszárok és köztük a magyar tanárom is, aki élte világi életét és az Úr csodás munkája eredményeként mára már bizonyságot tenni jön, ugyancsak huszár öltözetben, ezáltal elérve huszártársait. Ma a gernyeszegi gyülekezet tagja, Sárpatkon segít a cigány misszióban, a házánál magyarok gyűlnek össze egy héten egy alkalommal, a családi élete gyökerestől megváltozott és jó irányba halad, elmondása alapján Istentől kapott türelem, alázat és erő segítségével. Mindenért Istené legyen a dicsőség!!!
U.I: a képek majd következnek:)