Visszapillantó

Ma már csak szép emlék a múlt hét, ami- szokás szerint -nagyon gyorsan tovaszállt. Lehetőségünk volt, hogy nővéremmel kiránduljunk még egy keveset egyetem kezdés előtt. Buszoztunk egy jót Magyarországig, az utat érdekes módon élveztük oda-vissza:) Egy kedves házaspár hívott meg, hogy töltsünk együtt egy hetet. Nem volt egy perc sem unalomra, vagy arra, hogy ne tudjuk mit csináljunk :D Első nap balatoni csónakázás, ahol kamatoztathattuk evezési tudásunkat:) Utána útra keltünk és izgalommal haladtunk Ausztria felé, aztán Bécsen át Hallsattba. Ez ez egy nagyon gyönyörű város, hegyre építkeztek, mivel magasan a hegyen egy sóbánya áll. A csodás látványt csak tetézi, hogy a városból a kilátás egy tóra nyílik, amit nagyon magas hegyek vesznek körül. Innen az utunk tovább a Fekete Erdőbe vezetett, Lenzkirch-be vezetett, itt voltunk egy pár napot de közbe még megnéztük a Rajna vízesést Schaffhausen-ben (Svájc). Érdekes volt látni az addig csendesen folyó víztömeg erejét, hangját, persze a habok is magukért beszéltek! Voltunk Strasbourg-ban (Francia ország),  Freibourgban (Német ország), mindkettő nagyon gyönyörű és rendezett város, nagyon sok a bicikli, ugyanakkor az autó is. Hajókáztunk a Titisee-n, és voltunk kötélpályán (mint a Balu park a Hargitán) ezt nagyon élveztük, (velünk jött a házaspár lánya is, Ági, aki két éve Németországban él) bíztattuk, noszogattuk egymást, sokat nevettünk és mivel a környezetünk nagyon csendesnek bizonyult arra a következtetésre jutottunk, hogy talán a németek nem olyan zajosak mint mi :)) Részt vehettünk egy falurendezvényen, hálaadáson, aminek a témája a törö(k)búza ( kukorica) volt. Nagyon furcsa volt verbunk helyett körbeugrálósat látni, hegedű helyett harmónikát hallgatni, meg, ami nekünk külön szenzáció volt az a kolomppal való zenélés. Volt fúvós zenekar is ami szintén szokatlan dallamokat játszott de ez tette érdekessé és színessé a mi számunkra. Utaztunk egy pár kilométert  nosztalgia gőzössel de  nekünk csak a gőzös volt nosztalgikus, mert a vagonok egy cseppet sem rosszabbak vagy tűnnek régebbinek, mint a CFR személyvagonjai de hát az Németország, ez Románia:) Hálásak vagyunk Istennek ezért a páratlan kirándulásért és ami még csodás volt számomra, hogy Isten gondoskodik a lehetőségről is, hogy beszélhessünk másoknak Jézus kereszthaláláról és a megtérés szükségességéről. Erre lehetőségem hazafelé adódott a buszon, mivel volt hely nem egymás mellett ültünk testvéremmel, hanem mindenki két széket kapott. Arrafelé ő keresett más ülőhelyet, így visszafelé rám került a sor. A szomszédban ülő személlyel eleinte egy szót sem váltottunk aztán amikor eldöntöttem, hogy megpróbálok aludni beszélgetést kezdeményezett. Mint később az kiderült nagyon foglalkoztatják az Istennel kapcsolatos dolgok. Igy lett alkalmam a bizonyságtevésre, ami nagyon jól esett. Imádkozom érte, hogy Isten munkálkodjon továbbra is az ő életében. Hálás vagyok ezért a kirándulásért. Pénteken hazaérve pihenőnap volt viszont szombaton traktorral kimentünk a Bekecsre, mivel Lófőnapok voltak. Az iskolásokkal utaztunk, elkísértük a hugomat. Johannát, aki szavalt, furulyázott és énekelt a többiekkel. Gulyással kínálták meg az éhes társaságot, majd történelmi és gyógynövény gyűjtő versenyt szerveztek az iskolások számára. Felvonultak a huszárok is, és ami nagyon jól eset, hogy én amikor utoljára a Bekecsen voltam ilyen jellegű rendezvény alkalmával, nyolcadikos voltam (6 éve) szintén ott voltak a huszárok és köztük a magyar tanárom is, aki élte világi életét és az Úr csodás munkája eredményeként mára már bizonyságot tenni jön, ugyancsak huszár öltözetben, ezáltal elérve huszártársait. Ma a gernyeszegi gyülekezet tagja, Sárpatkon segít a cigány misszióban, a házánál magyarok gyűlnek össze egy héten egy alkalommal, a családi élete gyökerestől megváltozott és jó irányba halad, elmondása alapján Istentől kapott türelem, alázat és erő segítségével. Mindenért Istené legyen a dicsőség!!!
U.I: a képek majd következnek:)