Kreatív

Avagy mit kezdjünk a már hasznavehetetlen, szúettes boroshordókkal? Hát (sajnos) nekünk is akadt a családban egynéhány boroshordó, mivel szüleim megtérésük előtt igenis készítettek bort de hála Istennek ma már nincs szükség a hordókra, bor helyett must céljából gondozzuk a szőlőt ( kb.13éve már!). Ami hordó még megmarad ha jól emlékszem édesapam eladta...de(ismét sajnos), mivel csak a szüleim és a mi kis csaladunk hívő, megtért és Isten gyermeke a rokonságból, ezért akadt még nagymamámnál is. Egy jóóó darabig csak rakosgattuk, mivel nem nagyon látszottak használhatónak, gondoltam, hogy egy kicsit felújítva, talán jól mutatna a tetején (a  bütüjére állítva) egy kerek, barna üveglap és máris alkalmas lenne egy kávézó asztalnak. Ám a nagyon nagy meglepetés akkor ért, amikor egyszer egy olyan hazamenős hétvége alkalmával belépek a régen enm látott kedves kis ház küszöbén és észrevesszük nővéremmel, Ibolyával, hogy a fagy miatt már a virágok be lettek költöztetve a lakásba. Ám az addig egy zöld műanyag kis hordószerü edényben levő japán rózsa egy szépen lefestett, boroshórdóban DÍSZELEG!! Rácsodálkozásunkra Édesanyám elmesélte, hogy Édesapám már rég trvezi, hogy a hasznavehetetlen boroshórdókat virágcseréppé formálja, ám csak most jutott odáig, hogy ezt a (szerintem) nagyszerű tervét kivitelezze. Végül kiderült, hogy a másik szobába is díszeleg egy újdonsült virágcserép, melybe ezúttal a nagymamámtól örökölt oleander kapott helyet, melynek eddig egy, mára már zozzant vider adott otthont. Fénykék sajnos csak az utóbbiról készült, ám a másik pont ilyen csak nagyobb a hordó. Ha jól tudom úgy készült, hogy kivette Édesapám a hordó egyik bütüjét, Édesanyám egy barna szinü fapáccal lefestette, végül friss föld került bele és persze a virágok. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, ha van otthon "haszavehetetlen" (borkészítés hiánya miatt, ez a jobbik eset), vagy szúettes boroshodró az nyugodtan egy ki munkával új értelmet adhat neki.

Ez a kisebbik, az oleanderes, csak a közeli fényképezés miatt tűnil olyan nagynak.

Ám a sornak még nincs egészen vége! Igaz már majdnem vége van az ősznek de azért még egyetemről jövet, egyetemre menet, amikor úgyvan kedvünk szedegetünk egy kevés szépen sárgult falevelet, megaztán olyan szép nagy, magas gesztenyefák vannak az egyetem udvarán, amin persze gesztenye is van, így még az is kerül a táskába na meg persze, ami még tipikus őszi gyümölcs a dió. Már, amikor beköltözttünk évkezdéskor a bentlakásba elhatároztam, hogy kiszek egy őszi képet az ajtónkra, igeverssel és a legjobbnak ezen a téren egy régebbi naptár bizonyult. Miután megszabadultam a hónapoktól, ki is ragasztottam Blue tech sgítségével. Ma került mellé egy falevél is, később félbe vágott dió haja, és egy pár gesztenye. Így a 27-es szoba ajtaja a legszebb a bentlakásban!( mivel más ajtón nincs semmi). És remélem,a lányok a konyhába menet ( a szobánk közel van a konyhához) a díszek megbámulása mellett még az igeverset is elolvassák, ez is lehet hitünk megvallásának egy kis fénysugara. 

A megígért képek...

Sajnos nem volt még rá időm, hogy feltöltsem a képeket, mert csak hét végén vagyok otthon az egyetem miatt de addig is, aki teheti megnézheti itt.

Visszapillantó

Ma már csak szép emlék a múlt hét, ami- szokás szerint -nagyon gyorsan tovaszállt. Lehetőségünk volt, hogy nővéremmel kiránduljunk még egy keveset egyetem kezdés előtt. Buszoztunk egy jót Magyarországig, az utat érdekes módon élveztük oda-vissza:) Egy kedves házaspár hívott meg, hogy töltsünk együtt egy hetet. Nem volt egy perc sem unalomra, vagy arra, hogy ne tudjuk mit csináljunk :D Első nap balatoni csónakázás, ahol kamatoztathattuk evezési tudásunkat:) Utána útra keltünk és izgalommal haladtunk Ausztria felé, aztán Bécsen át Hallsattba. Ez ez egy nagyon gyönyörű város, hegyre építkeztek, mivel magasan a hegyen egy sóbánya áll. A csodás látványt csak tetézi, hogy a városból a kilátás egy tóra nyílik, amit nagyon magas hegyek vesznek körül. Innen az utunk tovább a Fekete Erdőbe vezetett, Lenzkirch-be vezetett, itt voltunk egy pár napot de közbe még megnéztük a Rajna vízesést Schaffhausen-ben (Svájc). Érdekes volt látni az addig csendesen folyó víztömeg erejét, hangját, persze a habok is magukért beszéltek! Voltunk Strasbourg-ban (Francia ország),  Freibourgban (Német ország), mindkettő nagyon gyönyörű és rendezett város, nagyon sok a bicikli, ugyanakkor az autó is. Hajókáztunk a Titisee-n, és voltunk kötélpályán (mint a Balu park a Hargitán) ezt nagyon élveztük, (velünk jött a házaspár lánya is, Ági, aki két éve Németországban él) bíztattuk, noszogattuk egymást, sokat nevettünk és mivel a környezetünk nagyon csendesnek bizonyult arra a következtetésre jutottunk, hogy talán a németek nem olyan zajosak mint mi :)) Részt vehettünk egy falurendezvényen, hálaadáson, aminek a témája a törö(k)búza ( kukorica) volt. Nagyon furcsa volt verbunk helyett körbeugrálósat látni, hegedű helyett harmónikát hallgatni, meg, ami nekünk külön szenzáció volt az a kolomppal való zenélés. Volt fúvós zenekar is ami szintén szokatlan dallamokat játszott de ez tette érdekessé és színessé a mi számunkra. Utaztunk egy pár kilométert  nosztalgia gőzössel de  nekünk csak a gőzös volt nosztalgikus, mert a vagonok egy cseppet sem rosszabbak vagy tűnnek régebbinek, mint a CFR személyvagonjai de hát az Németország, ez Románia:) Hálásak vagyunk Istennek ezért a páratlan kirándulásért és ami még csodás volt számomra, hogy Isten gondoskodik a lehetőségről is, hogy beszélhessünk másoknak Jézus kereszthaláláról és a megtérés szükségességéről. Erre lehetőségem hazafelé adódott a buszon, mivel volt hely nem egymás mellett ültünk testvéremmel, hanem mindenki két széket kapott. Arrafelé ő keresett más ülőhelyet, így visszafelé rám került a sor. A szomszédban ülő személlyel eleinte egy szót sem váltottunk aztán amikor eldöntöttem, hogy megpróbálok aludni beszélgetést kezdeményezett. Mint később az kiderült nagyon foglalkoztatják az Istennel kapcsolatos dolgok. Igy lett alkalmam a bizonyságtevésre, ami nagyon jól esett. Imádkozom érte, hogy Isten munkálkodjon továbbra is az ő életében. Hálás vagyok ezért a kirándulásért. Pénteken hazaérve pihenőnap volt viszont szombaton traktorral kimentünk a Bekecsre, mivel Lófőnapok voltak. Az iskolásokkal utaztunk, elkísértük a hugomat. Johannát, aki szavalt, furulyázott és énekelt a többiekkel. Gulyással kínálták meg az éhes társaságot, majd történelmi és gyógynövény gyűjtő versenyt szerveztek az iskolások számára. Felvonultak a huszárok is, és ami nagyon jól eset, hogy én amikor utoljára a Bekecsen voltam ilyen jellegű rendezvény alkalmával, nyolcadikos voltam (6 éve) szintén ott voltak a huszárok és köztük a magyar tanárom is, aki élte világi életét és az Úr csodás munkája eredményeként mára már bizonyságot tenni jön, ugyancsak huszár öltözetben, ezáltal elérve huszártársait. Ma a gernyeszegi gyülekezet tagja, Sárpatkon segít a cigány misszióban, a házánál magyarok gyűlnek össze egy héten egy alkalommal, a családi élete gyökerestől megváltozott és jó irányba halad, elmondása alapján Istentől kapott türelem, alázat és erő segítségével. Mindenért Istené legyen a dicsőség!!!
U.I: a képek majd következnek:)

Egy kis HANGulat:)

Mostanában ez a kedvenc énekem, nagyon szeretem hallgatni. Isten tervét tényleg nem lehet átlátni és megérteni sem, a hívő ember hitből él. Sokszor olyan nehéz elfogadni, örülni, szeretni valamit de ez is Isten tervéhez tartozik. Jó tudni azt, hogy Jézus megváltott és szeret engem és azt is megígérte, hogy mindig velem lesz!

Elkésett bejegyzés

Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam az írást, így itt egy kis visszapillantó.
 Gyimesbükkről nagyon jó volt hazajönni, mert időközben hazaérkezett a nővérem és édesapám Németországból. Azt a hetet itthon töltöttük, aztán a testvéremmel, Babával( a családi beceneve a nővéremnek, Ibolyának) elmentünk gyergyóba táborozni a fiatalokkal, vásárhelyiek, perecseniek, szatmáriak és lónaiak voltunk együtt. Nagyon áldásos hétben volt részünk, a téma a gyülekezet volt, amiről be kell vallanom nagyon sokat kellett bepótoljak és köszönet a tartalmas előadóknak és hála Istennek sikerült kissé a függönyt félrelendíteni. Ezen kívül sokat röpiztünk, jók voltak a csoportbeszélgetések. Különösen örültem annak, hogy tesóm is eljöhetett:) A gyalogtúra nagyon hosszú volt, de megérte, a Nagyhagymásra mentünk, útbaejtettük a Czofronkát és az Egyeskövet. Szép tábori himnuszunk volt, amit meglehet nézni itt.
A táborból hazajövet azon a héten a falunapokra készültünk egy irodalmi összeállítással. Ez volt az első falunap, amin résztvettem, mert amióta megszervezik idén voltam itthon először.
Aztán a legfrissebb élmény, amiben részünk volt Sallai Jakab lp beiktatása Aradon. Erre az áldott alkalomra szept. 11-én került sor. Innen Magyarósról sajnos csak heten mentünk de így is nagyon jó volt. Délelőtt lejárt az ünnepély hivatalosabb része és elhangzott egy jópár köszöntés is, majd közös ebédünk volt és a délutáni istentiszteletig elvittek az aradi testvérek várost nézni. Arad egy nagyon szép város és örülök, hogy megnézhettük. A délutáni istentiszteleten került sor a mi szolgálatunkra, köszöntésünkre. nagyon örültünk, hogy láthattukl a kedves Sallai családot új szolgálati helyükön, ahová az Úr küldte őket. Örülünk annak, hogy ott is szerető testvérek veszik körül őket. Az Úr áldjon titeket! Ma még ezekkel az élményekkel vagyunk és még maradunk is egy darabig:) A vasárnapi ünnepély vissza lehet nézni az Arad 2 Baptista Gyülekezet honlapján.
Ez a bejegyzés kissé zavarosra és tömörre sikerült de hálát adok az Úrnak ezekért az eseményekért, hiszen Isten szeretetét és vezetését érzem mindenben.

 

Arad Városháza nappal

Arad Városháza éjszaka (szállásadóink jóvoltából láthattuk éjszaka is a várost, ami nagyon szép!)

Áldáskérés az új lelkipásztorra

Gyímesfelsőlok

   Gyímesfelsőlokon voltam a Schuller házaspárral  egy katolikus családoknak szervezett táborban, Augusztus 1 és 6 között. Már az odaút is nagyszerű volt, hiszen vonattal utaztunk még három kedves barátnőmmel együtt, Réti Annamáriával, Ruszu Szidóniával és Farkas Dalmával. A táj nagyon szép arrafelé és mi gyönyörködtünk is benne. A mi feladatunk ebben a táborban a gyerekek felügyelete volt délelőttönként. Én az ovis csoportra felügyeltem Csillával és Dalmával. Rá kellett jönnöm, hogy nem könnyű ezzel a korosztállyal foglalkozni, kész művészet őket körbe állítani, nem szeretnek több ideig figyelni nem beszélve a mozgékonyságukról. Mindezek ellenére nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy elmehettem, jó volt ismerkedni  emberekkel, családokkal és bepillantani a katolikus vallásba. Hála az Úrnak azért is, hogy szólhatott az ige az ott levő családoknak, gyerekeknek.
   

Tök cicege

Hozzávalók: Egy közepes tök lereszelve, 4gerezd,

fokhagyma, 2 tojás, 4-5 evõkanál liszt, só, bors,

tárkony és bazsalikom ízlés szerint

 Elkészítési javaslat:

Az alkotórészeket összekeverés után evõkanálba nyomkodom,

majd forró olajban kisütöm.

Kipróbáltam és nagyon finom lett, a tárkony és a bazsalikom érdekes ízt adott neki. :)