Egy kis HANGulat:)

Mostanában ez a kedvenc énekem, nagyon szeretem hallgatni. Isten tervét tényleg nem lehet átlátni és megérteni sem, a hívő ember hitből él. Sokszor olyan nehéz elfogadni, örülni, szeretni valamit de ez is Isten tervéhez tartozik. Jó tudni azt, hogy Jézus megváltott és szeret engem és azt is megígérte, hogy mindig velem lesz!

Elkésett bejegyzés

Az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam az írást, így itt egy kis visszapillantó.
 Gyimesbükkről nagyon jó volt hazajönni, mert időközben hazaérkezett a nővérem és édesapám Németországból. Azt a hetet itthon töltöttük, aztán a testvéremmel, Babával( a családi beceneve a nővéremnek, Ibolyának) elmentünk gyergyóba táborozni a fiatalokkal, vásárhelyiek, perecseniek, szatmáriak és lónaiak voltunk együtt. Nagyon áldásos hétben volt részünk, a téma a gyülekezet volt, amiről be kell vallanom nagyon sokat kellett bepótoljak és köszönet a tartalmas előadóknak és hála Istennek sikerült kissé a függönyt félrelendíteni. Ezen kívül sokat röpiztünk, jók voltak a csoportbeszélgetések. Különösen örültem annak, hogy tesóm is eljöhetett:) A gyalogtúra nagyon hosszú volt, de megérte, a Nagyhagymásra mentünk, útbaejtettük a Czofronkát és az Egyeskövet. Szép tábori himnuszunk volt, amit meglehet nézni itt.
A táborból hazajövet azon a héten a falunapokra készültünk egy irodalmi összeállítással. Ez volt az első falunap, amin résztvettem, mert amióta megszervezik idén voltam itthon először.
Aztán a legfrissebb élmény, amiben részünk volt Sallai Jakab lp beiktatása Aradon. Erre az áldott alkalomra szept. 11-én került sor. Innen Magyarósról sajnos csak heten mentünk de így is nagyon jó volt. Délelőtt lejárt az ünnepély hivatalosabb része és elhangzott egy jópár köszöntés is, majd közös ebédünk volt és a délutáni istentiszteletig elvittek az aradi testvérek várost nézni. Arad egy nagyon szép város és örülök, hogy megnézhettük. A délutáni istentiszteleten került sor a mi szolgálatunkra, köszöntésünkre. nagyon örültünk, hogy láthattukl a kedves Sallai családot új szolgálati helyükön, ahová az Úr küldte őket. Örülünk annak, hogy ott is szerető testvérek veszik körül őket. Az Úr áldjon titeket! Ma még ezekkel az élményekkel vagyunk és még maradunk is egy darabig:) A vasárnapi ünnepély vissza lehet nézni az Arad 2 Baptista Gyülekezet honlapján.
Ez a bejegyzés kissé zavarosra és tömörre sikerült de hálát adok az Úrnak ezekért az eseményekért, hiszen Isten szeretetét és vezetését érzem mindenben.

 

Arad Városháza nappal

Arad Városháza éjszaka (szállásadóink jóvoltából láthattuk éjszaka is a várost, ami nagyon szép!)

Áldáskérés az új lelkipásztorra

Gyímesfelsőlok

   Gyímesfelsőlokon voltam a Schuller házaspárral  egy katolikus családoknak szervezett táborban, Augusztus 1 és 6 között. Már az odaút is nagyszerű volt, hiszen vonattal utaztunk még három kedves barátnőmmel együtt, Réti Annamáriával, Ruszu Szidóniával és Farkas Dalmával. A táj nagyon szép arrafelé és mi gyönyörködtünk is benne. A mi feladatunk ebben a táborban a gyerekek felügyelete volt délelőttönként. Én az ovis csoportra felügyeltem Csillával és Dalmával. Rá kellett jönnöm, hogy nem könnyű ezzel a korosztállyal foglalkozni, kész művészet őket körbe állítani, nem szeretnek több ideig figyelni nem beszélve a mozgékonyságukról. Mindezek ellenére nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy elmehettem, jó volt ismerkedni  emberekkel, családokkal és bepillantani a katolikus vallásba. Hála az Úrnak azért is, hogy szólhatott az ige az ott levő családoknak, gyerekeknek.
   

Tök cicege

Hozzávalók: Egy közepes tök lereszelve, 4gerezd,

fokhagyma, 2 tojás, 4-5 evõkanál liszt, só, bors,

tárkony és bazsalikom ízlés szerint

 Elkészítési javaslat:

Az alkotórészeket összekeverés után evõkanálba nyomkodom,

majd forró olajban kisütöm.

Kipróbáltam és nagyon finom lett, a tárkony és a bazsalikom érdekes ízt adott neki. :) 

Utolsó nap

A gyerekek bánatára pénteken volt az utolsó nap az ötnapos klubban. Hála az Úrnak jó volt minden nap, sok gyerek eljött, igaz volt aki nem tudott minden nap, mivel délelőtt 10 órától kezdődött az alkalom így megesett, hogy elaludt. Mindenki nagy előszeretettel játszott, énekelt, és kérdezett. 5 történetet mondtunk el, 5 éneket énekeltünk és öt aranymondást tanultunk meg. Hálásak vagyunk az Úrnak az elmúlt hétért.
        A jövő héten Gyímesfelsőlokra  megyünk a Schuller házaspárral, és még három lánnyal, mert meghívták a Schuller házaspárt, mint a GY.E.K munkatársait, egy katolikus családoknak szervezett táborba,  hogy szervezzék meg a gyerekprogramot, ők pedig minket hívtak segítőnek. Izgatottan várom már a jövő hetet. Mi a lányok vonattal fogunk utazni úgy hogy már az is egy külön élmény lesz. Imádkozzatok értünk, hogy Isten áldása legyen a munkánkon és minél több embernek tudjunk beszélni a megváltóról.

Zoli és én na meg persze a gyereksereg, bár ez a kép Pénteken készült és ekkor voltak a legkevesebben

5napos KLUB

 A múlt héten a Hargita Keresztyén központban voltam gyerek-tinihéten, igaz én csak a konyhába segítettem ( dolgozni voltam) de így kívülről is jó hétnek látszott, a tinik jól érezték magukat. Onnan hazajőve elkezdtük kiosztani a meghívókat, az ötnapos klubba. Nagyon sokat segített ebben a húgom, Johanna és a barátnője, Edina. Minden meghívót kiosztottunk így már hétfőn megkezdhettük a klubbot. Az iskolában tartjuk, minden délelőtt 10 órától. Hétfőn és kedden 28 gyerek jött el, ma 27-en voltak. Hála az Úrnak minden nap jól telik és egyre több kérdéssel jönnek a gyerekek :) Ami egy jó élmény volt ma az, hogy az egyik kislány azt mondta, hogy ma reggel imádkozott és elmondta Istennek az összes bűneit és Isten megbocsájtott neki. Nagyöröm volt ez nekem, imádkozzatok ezekért az alkalmakért, hogy legyenek még ilyen megtérések.

Bekecs

            Már egy ideje terveztük, hogy a fiatalokkal elmegyünk a Bekecsre. Ez egy hegység Nyárádmagyaróstól nem olyan nagyon messze, a tetőről pedig nagyon szép a kilátás, messzire el lehet látni, sok a forrás és én nagyon szeretek ott lenni. Mindig nagy élmény amikor sikerül valahogyan feljutni és ilyenkor eszembe jutnak a gyermekkori emlékek.....hmm de jó is volt!
            Most végül 9-en mentünk fel, a szomszéd faluig (Nyárádselye) felmentünk autóval es onnan kezdődött a "kaland". Nagyon meleg volt, de azért mentünk, mentünk, míg elértük célunkat. A tetőre visszaépítik a kápolnát és a kilátót, ami az évek folyásával tönkrement. Onnan Veszélymezelyére mentünk, ahol az első világháborús emlékművet néztük meg, majd továbbmentünk a halastó és az üdülő házak felé. Innen már csak találomra tudtuk az utat de még járt arra az erdőre egy pár ember és kértünk tőlük egy kis útbaigazítást:) Aztán megnéztük a tavat , ami elég koszosnak bizonyult de   még így is volt két bátor jelentkező aki fürdött egyet. Ismét találomra elindultunk, hogy megkeressük a házakat, ahol régen olyan sok jó hetet töltöttünk el a családdal. Meg is találtuk, ezzel bebizonyítva, hogy nem is olyan rossz a tájékozódási készségünk (igaz Meli?:)).Csak sajnos a kutyák miatt nem mehettünk egészen közel. Rossz látni, hogy ami régen olyan szép volt és annyi örömet nyújtott mára már nagyon tönkrement és el van hanyagolva. Innen megkezdtük a hazafelé gyaloglást, útközbe megálltunk egyet labdázni, naplementét nézni (nagyon szép volt) és közbe megnéztünk még egy háborús emlékművet. Végül hazaértünk, aminek már nagyon örültünk. Bár nehezen indult nagyon szép kirándulás lett, sok szépet láthattunk Isten teremtett világának szépségéből. Hála legyen Neki érte!
És akkor egy pár kép is beszéljen:)

A 9. Akvila, aki fényképez:)

Első világháborús emlékmű Veszélymezején

A bekecsi halastó

Naplemente Nyárádselye határán

Hazfelé ballagva:)