Kellemes ünneplést és boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Advent

Már nagyon régen nem jártam erre..illetve írtam erre/ide:)  Az advent nagyon gyorsan eltelt, igaz az idő nagyon gyorsan telik ha az ember van mit csináljon... na hát tennivalóból akadt bőven és persze akkor is nagyon gyorsan telik az idő, ha folyton azt a napot várjuk, amikor hazamehetünk(jöhetünk:). Itthon mindig nagyon jóóóó! :) Vasárnap délután Vásárhelyen voltunk az imaházban, szolgált az ifjúság, és a fúvós zenekar karácsonyi énekekkel szolgált. Ami különleges és érdekes volt számomra az, hogy hétfő délután az ifjúság egy része elment kántálni a testvérekhez az imaházból. Nálunk itthon (Magyaróson) nem szokás a kántálás és sajnos nincs is kivel menni, néhány éve voltuk a Sallai családdal és most azok az emlékek is felelevenedtek:) Jó volt együtt lenni a fiatalokkal, énekelni, szolgálni és persze látni az ember arcán az őszinte örömet. Jó volt elvinni az örömhírt az embereknek mert Jézus valóban megszületett Karácsonykor, de ami még jobb, hogy ma már nem az a kicsi gyermek, aki akkor volt, hanem a mi Megváltónk és Közbenjárónk, aki most is esedezik érettünk az Atyánál és Őt várjuk vissza minden napon. Ahová mentünk az este mindenki behívott és megkínált egy kis sütivel meg ezzel - azzal. Az egyik testvérnő azt mondta, hogy  ő készült, sütött egy kis sütit, mert gondolta, hogy a héten valamikor elmennek hozzá. Mások meg nagy meglepődve fogadtak és örvendeztek, hogy van mivel megkínálniuk bennünket, mivel ők is készen voltak. ezzel kapcsolatban eszembe jutott az, hogy adventben mindenki a várakozásról beszél, de valahogy nekem is olyan távolinak tűnik, viszont a Bibliában azt olvashatjuk, hogy nem tudjuk sem az órát sem az időt, amikor a mi Urunk visszajön. De így egy kicsit más szemszögből jobban bele tudom élni magamat, elképzelni, hogy  milyen érzés az, amikor egy nagyon kedves személy érkezik és nem várom készen, (nincs semmi otthon, nincs rend, tisztaság, ezt  az érzést leginkább a háziasszonyok tudják, hogy milyen, egy biztos: nagyon kellemetlen). Már csak pár nap van karácsonyig de azért a várakozásról se feledkezzünk el. További áldott adventet!

Székelyföldi gyerektanítók találkozója

November 19-én a Hargita Keresztyén Központban került sor a székelyföldi gyerektanítók találkozójára. Elég sokan eljöttek és nagyon jó volt látni, hogy milyen sok ember szívén viseli Isten munkáját. Volt játék, áhítat, amit Sükösd Andrea vezetett, az előadás témája : Az internet hatása a vasárnapi iskolai tanítóra volt.  Az előadást vagy inkább beszélgetést id.Erdő Endre testvér vezette, megbeszéltük, hogy milyen  kell(ene) legyen egy  tanító ( Istenszerető, imádkozó, lelkes, alázatos, tanítható stb.), és azt is hogy milyen az internet: rossz?, jó?, hasznos? végül arra a következtetésre jutottunk, hogy az internet semleges, mert attól függ a milyensége, aki használja, vagyis olyan mint a kenyérszelő kés,  lehet vele kenyeret vágni de ölni is. Végül megosztottunk egymással egy pár hasznos weboldalt, blogot, ami segítséget jelenthet a tanítóknak ötletek szempontjából, pl. kézimunka ötletek. Azt ígérték, hogy ezek a linkek elérhetőek lesznek a székelyföldi gyerektanítók blogján. Készítettünk egy csoportképet, majd közös ebéd után mindenki feltöltődve, új ötletekkel és felbuzdulva ment haza, hogy tovább folytassák Istennek való szolgálatukat. Hasznosak az ilyen alkalmak, mert a tanító így láthatja, hogy még milyen sok szolgatársa van, ötleteket gyűjtenek és néha jót tesz a kikapcsolódás is:)

Andrea buzdít imára.

A résztvevők egy része.

Virág Tibor, a Gy.E.K. munkatársa bemutatott egy
néhányat a kiadványaik közül.

Csoportkép

Hálaadó alkalom

 Ma délután, Isten kegyelméből, hálaadó alkalmunk volt a Nyárádmagyarós-i imaházban, amelyre összegyült a körzet ( Kisadorján, Márkod, Nyárádszereda) és együtt adhattunk hálát Istennek mindazért, amit velünk, értünk tett. Mivel a hónap második vasárnapja volt, ezért Kelem Sándor Marosvásárhely-i lelkipásztor testvér hírdette Isten igéjét, Lukács evangéliumából , a 10 leprás meggyógyításának történetéből. Közülük is csak egy ember volt hálás Jézusnak, azért, hogy meggyógyulhatott, de a többi 9 elmulasztotta megköszönni Jézusnak a gyógyulást. Legyen a mi szívünk is olyan hálás Istennek, mint azé az egy emberé, ne mint a 9-é, mert Isten méltó arra, hogy hálát mondjunk neki nap mint nap. Ezen az alkalmon ugyanakkor úrvacsora vétel is volt, így még különlegesebb volt az együttlétünk. Volt egy jóópár szolgálat a testvérek részéről is, szolgált a gyerekcsoport, az ifjúság, (Kónya Dénes is besegített, ő is elkísérte Sándor tv-t), Regi néni (szintén a Vásárhelyi gyülekezetből) , Győrfi család Kisadorjánból. Az együttlétünk végén egy kis szeretetvendégség is volt ( kalács és víz), amiért szintén hálásak lehetünk Teremtőnknek! Hála Istennek ezért a mai napért!

A gyerekcsoport szolgálata

Az ifjúság szolgálata

szeretetvendégség, beszélgetés

U.I: ELNÉZÉST A ROSSZ MINŐSÉGŰ KÉPEKÉRT :)

Kreatív

Avagy mit kezdjünk a már hasznavehetetlen, szúettes boroshordókkal? Hát (sajnos) nekünk is akadt a családban egynéhány boroshordó, mivel szüleim megtérésük előtt igenis készítettek bort de hála Istennek ma már nincs szükség a hordókra, bor helyett must céljából gondozzuk a szőlőt ( kb.13éve már!). Ami hordó még megmarad ha jól emlékszem édesapam eladta...de(ismét sajnos), mivel csak a szüleim és a mi kis csaladunk hívő, megtért és Isten gyermeke a rokonságból, ezért akadt még nagymamámnál is. Egy jóóó darabig csak rakosgattuk, mivel nem nagyon látszottak használhatónak, gondoltam, hogy egy kicsit felújítva, talán jól mutatna a tetején (a  bütüjére állítva) egy kerek, barna üveglap és máris alkalmas lenne egy kávézó asztalnak. Ám a nagyon nagy meglepetés akkor ért, amikor egyszer egy olyan hazamenős hétvége alkalmával belépek a régen enm látott kedves kis ház küszöbén és észrevesszük nővéremmel, Ibolyával, hogy a fagy miatt már a virágok be lettek költöztetve a lakásba. Ám az addig egy zöld műanyag kis hordószerü edényben levő japán rózsa egy szépen lefestett, boroshórdóban DÍSZELEG!! Rácsodálkozásunkra Édesanyám elmesélte, hogy Édesapám már rég trvezi, hogy a hasznavehetetlen boroshórdókat virágcseréppé formálja, ám csak most jutott odáig, hogy ezt a (szerintem) nagyszerű tervét kivitelezze. Végül kiderült, hogy a másik szobába is díszeleg egy újdonsült virágcserép, melybe ezúttal a nagymamámtól örökölt oleander kapott helyet, melynek eddig egy, mára már zozzant vider adott otthont. Fénykék sajnos csak az utóbbiról készült, ám a másik pont ilyen csak nagyobb a hordó. Ha jól tudom úgy készült, hogy kivette Édesapám a hordó egyik bütüjét, Édesanyám egy barna szinü fapáccal lefestette, végül friss föld került bele és persze a virágok. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, ha van otthon "haszavehetetlen" (borkészítés hiánya miatt, ez a jobbik eset), vagy szúettes boroshodró az nyugodtan egy ki munkával új értelmet adhat neki.

Ez a kisebbik, az oleanderes, csak a közeli fényképezés miatt tűnil olyan nagynak.

Ám a sornak még nincs egészen vége! Igaz már majdnem vége van az ősznek de azért még egyetemről jövet, egyetemre menet, amikor úgyvan kedvünk szedegetünk egy kevés szépen sárgult falevelet, megaztán olyan szép nagy, magas gesztenyefák vannak az egyetem udvarán, amin persze gesztenye is van, így még az is kerül a táskába na meg persze, ami még tipikus őszi gyümölcs a dió. Már, amikor beköltözttünk évkezdéskor a bentlakásba elhatároztam, hogy kiszek egy őszi képet az ajtónkra, igeverssel és a legjobbnak ezen a téren egy régebbi naptár bizonyult. Miután megszabadultam a hónapoktól, ki is ragasztottam Blue tech sgítségével. Ma került mellé egy falevél is, később félbe vágott dió haja, és egy pár gesztenye. Így a 27-es szoba ajtaja a legszebb a bentlakásban!( mivel más ajtón nincs semmi). És remélem,a lányok a konyhába menet ( a szobánk közel van a konyhához) a díszek megbámulása mellett még az igeverset is elolvassák, ez is lehet hitünk megvallásának egy kis fénysugara. 

A megígért képek...

Sajnos nem volt még rá időm, hogy feltöltsem a képeket, mert csak hét végén vagyok otthon az egyetem miatt de addig is, aki teheti megnézheti itt.

Visszapillantó

Ma már csak szép emlék a múlt hét, ami- szokás szerint -nagyon gyorsan tovaszállt. Lehetőségünk volt, hogy nővéremmel kiránduljunk még egy keveset egyetem kezdés előtt. Buszoztunk egy jót Magyarországig, az utat érdekes módon élveztük oda-vissza:) Egy kedves házaspár hívott meg, hogy töltsünk együtt egy hetet. Nem volt egy perc sem unalomra, vagy arra, hogy ne tudjuk mit csináljunk :D Első nap balatoni csónakázás, ahol kamatoztathattuk evezési tudásunkat:) Utána útra keltünk és izgalommal haladtunk Ausztria felé, aztán Bécsen át Hallsattba. Ez ez egy nagyon gyönyörű város, hegyre építkeztek, mivel magasan a hegyen egy sóbánya áll. A csodás látványt csak tetézi, hogy a városból a kilátás egy tóra nyílik, amit nagyon magas hegyek vesznek körül. Innen az utunk tovább a Fekete Erdőbe vezetett, Lenzkirch-be vezetett, itt voltunk egy pár napot de közbe még megnéztük a Rajna vízesést Schaffhausen-ben (Svájc). Érdekes volt látni az addig csendesen folyó víztömeg erejét, hangját, persze a habok is magukért beszéltek! Voltunk Strasbourg-ban (Francia ország),  Freibourgban (Német ország), mindkettő nagyon gyönyörű és rendezett város, nagyon sok a bicikli, ugyanakkor az autó is. Hajókáztunk a Titisee-n, és voltunk kötélpályán (mint a Balu park a Hargitán) ezt nagyon élveztük, (velünk jött a házaspár lánya is, Ági, aki két éve Németországban él) bíztattuk, noszogattuk egymást, sokat nevettünk és mivel a környezetünk nagyon csendesnek bizonyult arra a következtetésre jutottunk, hogy talán a németek nem olyan zajosak mint mi :)) Részt vehettünk egy falurendezvényen, hálaadáson, aminek a témája a törö(k)búza ( kukorica) volt. Nagyon furcsa volt verbunk helyett körbeugrálósat látni, hegedű helyett harmónikát hallgatni, meg, ami nekünk külön szenzáció volt az a kolomppal való zenélés. Volt fúvós zenekar is ami szintén szokatlan dallamokat játszott de ez tette érdekessé és színessé a mi számunkra. Utaztunk egy pár kilométert  nosztalgia gőzössel de  nekünk csak a gőzös volt nosztalgikus, mert a vagonok egy cseppet sem rosszabbak vagy tűnnek régebbinek, mint a CFR személyvagonjai de hát az Németország, ez Románia:) Hálásak vagyunk Istennek ezért a páratlan kirándulásért és ami még csodás volt számomra, hogy Isten gondoskodik a lehetőségről is, hogy beszélhessünk másoknak Jézus kereszthaláláról és a megtérés szükségességéről. Erre lehetőségem hazafelé adódott a buszon, mivel volt hely nem egymás mellett ültünk testvéremmel, hanem mindenki két széket kapott. Arrafelé ő keresett más ülőhelyet, így visszafelé rám került a sor. A szomszédban ülő személlyel eleinte egy szót sem váltottunk aztán amikor eldöntöttem, hogy megpróbálok aludni beszélgetést kezdeményezett. Mint később az kiderült nagyon foglalkoztatják az Istennel kapcsolatos dolgok. Igy lett alkalmam a bizonyságtevésre, ami nagyon jól esett. Imádkozom érte, hogy Isten munkálkodjon továbbra is az ő életében. Hálás vagyok ezért a kirándulásért. Pénteken hazaérve pihenőnap volt viszont szombaton traktorral kimentünk a Bekecsre, mivel Lófőnapok voltak. Az iskolásokkal utaztunk, elkísértük a hugomat. Johannát, aki szavalt, furulyázott és énekelt a többiekkel. Gulyással kínálták meg az éhes társaságot, majd történelmi és gyógynövény gyűjtő versenyt szerveztek az iskolások számára. Felvonultak a huszárok is, és ami nagyon jól eset, hogy én amikor utoljára a Bekecsen voltam ilyen jellegű rendezvény alkalmával, nyolcadikos voltam (6 éve) szintén ott voltak a huszárok és köztük a magyar tanárom is, aki élte világi életét és az Úr csodás munkája eredményeként mára már bizonyságot tenni jön, ugyancsak huszár öltözetben, ezáltal elérve huszártársait. Ma a gernyeszegi gyülekezet tagja, Sárpatkon segít a cigány misszióban, a házánál magyarok gyűlnek össze egy héten egy alkalommal, a családi élete gyökerestől megváltozott és jó irányba halad, elmondása alapján Istentől kapott türelem, alázat és erő segítségével. Mindenért Istené legyen a dicsőség!!!
U.I: a képek majd következnek:)